Diploma
Festő szak, 2025
Androvics Blanka: Mit-mitkém I–IV.
akril, akrilspray, vászon, 4 db 200 × 150 cm
Diplomamunkámon a magyar népi kultúra lidérckaraktere, a mit-mitke nyomán alkottam meg saját lidérceim. A hiedelemlényről szóló történetek egyik legizgalmasabb aspektusa, hogy a lidérc nem önmagától vagy egy rontás által kerül a gazdájához, hanem ő szánt
szándékkal kelti ki. A gazda és a lidérccsirke között így egyedi függési viszony áll fenn. A mit-mitke csak azért
él, hogy segítsen, de csak úgy tud élni, hogy folyton elvesz. A karaktert emiatt nem lehet besorolni egyértelműen jó vagy rossz kategóriába, ellenben egy könynyen aktualizálható és azonosulható szimbolikus lénnyé válik. A lidérc történetének megismerése segíthet olyan
életre vonatkozó tanulságok felismerésében, amelyek új perspektívákkal gazdagíthatják életünket, megvilágítva annak olyan szegmenseit, melyekre azelőtt nem is gondoltunk vagy nem vettünk róluk tudomást, ezáltal elősegíti a mélyebb önmegértést. Feltenném, ha mélyen magunkba nézünk, mindegyikünk körül ott kapirgál egy mit-mitke.
Androvics Blanka: Mit-mitkém I–IV.
Arnóth Anna: Kép, amely visszatekint
cianotípia, akril, vászon, 6 db 160 × 6 × 5 cm
Szakdolgozatomban annak kérdéséből indulok ki, miért jelent kihívást a mindennapokban a koncentráció és az elmélyedés. Rá szeretném irányítani a figyelmet az egyéni fejlődés és az önismeret fontosságára – ezek aktualitását az adja, hogy folyamatosan kommunikációs eszközök és különféle befolyásoló tényezők vesznek körül bennünket, így az információk szelektálása egyre nehezebbé válik.
A dolgozat arra világít rá, milyen fontos a tudatos irányítás és a befogadott tartalmak megválogatása. A nézőt arra hívom, hogy tekintsen vissza a múltba – egyfajta nosztalgikus utazásra invitálom, ahol lehetősége nyílik párhuzamosan újragondolni jelenét és múltját. Diplomamunkám a fotogram és a kontaktmásolat kombinált alkalmazásával, cianotípia eljárással készül. A fotótechnikai módszereket absztrakt gesztusfestészettel ötvözöm, miközben a figuratív és a nonfiguratív, a valós és a képzeletbeli világ határterületeit kutatom.
Arnóth Anna: Kép, amely visszatekint
Bálint Norbert László: Lucerna I–IV.
akril, vászon, 4 db 97 × 72 cm
ALucerna egy négy részből álló festménysorozat, amely a láthatóság kérdéskörét vizsgálja. A képek középpontjában az alakok saját érzékelhetőségükhöz való viszonya áll: hogyan bukkannak elő az árnyékból, miként válik testük és jelenlétük észlelhetővé a gyer-
tya fényében. Ebben a kontextusban a fényforrás nem csupán praktikus kellék – szimbolikus erővel telítődik,
és a láthatóság jelképévé lényegül. A képen megjelenő alakok nem egyedi személyeket idéznek meg, hanem egy-egy élmény sűrített, arche-
típusos megtestesüléseként jelennek meg. Olyan ingerek mentén formálódtak, amelyek következtében az emberi alakok bizonyos jellemzőkkel jelennek meg, melyek részben konkrétabbá teszik őket. Így bár nem öltenek tiszta, univerzális ősképformát, a számomra fontos élmények vizuális toposzaiként jelennek meg.
Bartus Zsófia: Ruszálkák I–II.
olaj, vászon, 2 db 200 × 150 cm
Diplomamunkám a ruszálkákkal kapcsolatos kutatásom összegzése. A ruszálkák a szláv mitológia sellő entitásai, akik erőszakos halált haltak, általában férfiak által. Lelkük nem tud a túlvilágra szállni, hanem megrekedt a földön, és gyönyörű, fiatal nők testét felvéve kísért a vizekben és a vízpartokon. Ezeket az entitásokat diplomamunkámban párhuzamba állítom a female rage popkulturális kifejezéssel.
Bartus Zsófia: Ruszálkák I–II.
Bori Rebeka Hanna: Trauma belső tája
murális technika, 180 × 1000 × 7 cm
Trauma belső tája című diplomamunkám egy helyspecifikus térinstalláció, melyet a Magyar Képzőművészet Egyetem Barcsay-kiállítótermébe terveztem. Ahogyan azt a dolgozatom elején is említem, a szakdolgozat és a diplomamunka egy közös kutatásból merítkezik. A diplomamunkám így ennek a kutatásnak a művészi átirata, lenyomata. Dolgozatom és diplomamunkám koncepciójának kialakításában meghatározó szerepet játszanak a személyes kötődésű motívumok is, ilyen például a murális technika mint médium használata, valamint a fakturált anyag alkalmazása, ezek több korábbi munkámban is visszatérő elemként jelennek meg. A projekt ezeknek egyfajta szintézise.
A diplomamunkám három különálló OSB-lemezből fog állni, melyek mindegyike 1800 milliméter magas és 1000 milliméter széles lesz. Ezekre a lemezekre hungarocell- és csemperagasztó-réteg kerül, amelynek tömege megközelítőleg 24 kg/m². Ennek alapján egy-egy lemez teljes tömege 27 és 30 kilogramm között lehet.
Bori Rebeka Hanna: Trauma belső tája
Brunner Olívia: Ideiglenes állapot
textilkollázs, 2 × 50 × 400 cm
Diplomamunkám egy organikus anyagokból készült textilkollázs, amely a kézművesség hagyományos eszközeit ötvözi a fenntarthatóság és az anyagi körforgás elveivel. A mű mobilitása és fragmentáltsága az élet változó állapotaira és közösségi tapasztalataira reflektál. A kompozíció a zuhanás és stabilitás közötti feszültséget jeleníti meg, miközben a talajhoz való kapcsolódás és az élet körforgásának folyamatai
kerülnek középpontba.
Brunner Olívia: Ideiglenes állapot
Cseh Dániel: Az én studiolóm
festmény, installáció, 330 × 283 × 341 cm
Képet alkotni olyan, mint a világot külsőleg szemlélni. Teret megfogalmazni a világ felől, világot az identitás felől. Semmit nem értek igazán,
ami nem válik részemmé. Amint része vagyok, nem idegen többé. A valóság válogatott, internalizált képek összessége. Valóságot alkotni annyi, mint ezen képgyűjteménynek formát adni. Változást elérni az adott felől annyi, mint a kiinduló motívum átformálása a felhalmozott elemek közötti kapcsolati háló újrakalibrálásával, a lehatárolt meggyőződések terének kitágítása révén, míg a közös metszet felöleli az egészet. Szivárvány, mint jelképe a világok közötti kommunikációnak, mitikus és mindennapi, helyzetfüggő és egyetemes, részecske- vagy hullámállapot, queer lelkület és heteronormatív viszonyrendszer. Átható és megfoghatatlan. Paradox helyzetalkotás. Olajjal
festek vászonra, mert szeretem. Néha nem vászonra, mert így is szeretem.
Cseh Dániel: Az én studiolóm
Dékán-Deák Csenge: Hangzásvirágok
vegyes technika (gyöngyhímzés, nemezelt gyapjú, kéknyomat, gépi és kézi varrás) , A mű egy térbeli installáció, emiatt méretei változók; tartalma: 8 db falra helyezett kb. 15 cm átmérőjű hímzőkeret, 1 db kb. 10 × 25 × 25 cm- es szemléltetőaszköz, 2 db kb. 60 × 150 cm-es térbe lógatott textil
Diplomamunkám a hang több nyelven való leképzését tűzi ki céljául, valamint a hang és kép viszonyának átjárhatóságaiba kíván betekinteni.
A zene formáinak összehangolásához olyan installatív helyzetekben gondolkodtam, amelyek médiumai a korai képi és zenei kapcsolódásaim időszakából táplálkoznak. Ilyen például a vizes nemezeléssel készült posztótábla, amely gyerekkorom kedvelt textiltech-
nikáját ötvözi az ekkoriban használt Kodály-módszer jellegzetes tanulótáblájának koncepciójával. A munka összekötő eleme a sokak által ismert, Két szál pünkösdrózsa című magyar népdal, amelyet Zala vármegyében gyűjtött Vikár Béla, majd Bartók Béla jegyezte le.
Diplomamunkámban a hallás és a látás közös megtapasztalását szeretném előhívni egy olyan műtárgyegyüttes segítségével, amely vizuális világom létrejöttének lépcsőfokait bemutatva és az egyetemi éveim alatt tanult esztétikai tanulságokkal felvértezve alkotja meg az
én szubjektív kép-zenei analógiám kohézióját.
Dékán-Deák Csenge: Hangzásvirágok
Fekete Csaba: cím nélkül
akrilfestmény, 230 × 1341 cm
Amegkísértés jelenségét vizsgálom, különösen a reklámok által közvetített fogyasztói vágyak tükrében, amelyek Madách Imre Az ember tragédiája című művében megjelenő kísértésekkel mutatnak párhuzamot. Az installáció elrendezése a nézőt körülölelő, bezáró hatást kelti, utalva a Brazil című film groteszk jelenetére, ahol a paravánok elrejtik a katasztrófa áldozatait, hogy a fogyasztás zavartalan
maradjon. Monumentális méretével a mű feszültséget teremt, ahogy Barnett Newman képei is: a néző nem képes egyszerre befogadni, alárendeltség- és fenyegetettségérzetet kelt. A felső szintről letekintő látogatók további nyomást gyakorolnak a szemlélőre.
A szituacionisták détournement módszerével a reklámok kiforgatásán keresztül a fogyasztói társadalom manipulációját kritizálom. A dekollázs technikáját alkalmazva a tépett, többrétegű felület a reklámok mögötti ürességet hangsúlyozza. Munkám állandó folyamatnak tekinti a művészetet, amely önmagát tisztítja meg a fogyasztói ideológiáktól.
Fekete Csaba: cím nélkül
Fogarasi Bence Tamás: Hol a hiba ?
vegyes technika, 150 × 200 × 100 cm
Az alkotásomban egy személyes szálat tárok fel a befogadók előtt. A szakdolgozatban is taglalt hibafogalmat visszavezetem az individuum szintjére. Ez a munka a jellemhibáimmal megszemélyesítve reprezentálja a saját magammal vívott belső harcot. Festményemen négy figura látható, melyek bizonyos helyeken glitch által átíródnak. Ezeket a karaktereket rajzfilmes élményekből emeltem át alkotásomba, új jelentéstartalommal ruházva fel őket. Alapvetően mindegyik alak egy ikonikus rajzfilmhős, akihez kapcsolódik egy jellemhiba.
A másik képemen egy „exit” kijárat látható, mely átjáró a tiszta világba. Egy neonfény is csatlakozik hozzájuk, melynek pszichológiai vonzata van.
Fogarasi Bence Tamás: Hol a hiba ?
Gazsó Márta: Audit
olaj, vászon, vegyes technika, 2 db, 272 × 124 cm és 110 × 115 cm
Akép előttünk áll, testünkön kívül, illúziójellege elválaszthatatlan tőle. A zene körülvesz, belénk költözik, fizikai test nélkül ér
hozzánk. Utána viszont eltűnik, és egységét néhány dallamának visszhangja őrzi csak bennünk. Sírköve a festmény, ami visszaidézi életét, és hosszú, csöndes párbeszédre hív vele.
Gazsó Márta: Audit
Hudák Henriett: Gyermekkorom kertje
akvarell, 4 db 76 × 56 cm
Adiplomamunkámban négy növény ábrázolása tekinthető meg, melyekhez konkrét, személyes gyermekkori élmények kapcsolódnak. A növényeket szimbolikus elemként használom. A gyermekkor szépsége számomra nem kizárólag az életkori sajátos-
ságokból fakad, hanem abból a nyitott és érzékeny figyelemből, amely képes a pillanat teljességét befo-
gadni. A gyermekkor fogalmát nem szentimentális emlékként, hanem egy fenntartható tudatállapotként értelmezem, amely a művészi gyakorlatban is újraéleszthető. A négy képből álló sorozatom a klasszikus botanikai ábrázolások esztétikáját követi, ugyan-
akkor nem törekszik tudományos hitelességre. Célja, hogy bemutassa, hogyan válhatnak ezek az „alulértékelt” természeti formák a belső folyamatok, valamint az identitás alakulásának vizuális leképezőjévé; nem a gyermekkor idealizálása vagy esztétizálása, hanem annak a tudatállapotnak a vizsgálata, amely a gyermeki lét sajátja: a jelenben való teljes és ítéletmentes létezés képessége a növényeken keresztül.
Hudák Henriett: Gyermekkorom kertje
Ivády Holli Zita: Sleeping Beauties
textilszobrok, 6 db testből álló kompozíció, plusz hímzett bibliográfia, változó méretek
Anő életet ad és táplál, a világra hozott test azonban romlandó, tökéletlen, és születése pillanatától halálra van ítélve. Diplomamunkám a nőiesség és a halál esztétizálását vizsgálja. A földi szépséggel és a termékenységgel összefonódó nőiességnek az az árnyoldala, hogy a mulandóhoz, a változóhoz és a halandósághoz is kapcsolódik. Szakdolgozatom azt vizsgálja, hogy miért és hogyan alakultak ki a halált és a nőiséget összekapcsoló toposzok a művészetben, és milyen jelentést hordoznak.
Ivády Holli Zita: Sleeping Beauties
Jákli Zoltán: Vertikális ritmus I–II.
akril, vászon, 155 × 115 cm
Amikor a vászon elé állok, úgy érzem, mintha beléptem volna egy arénába. Minden üres felület kihívás, minden ecsetvonás kockázat.
Jákli Zoltán: Vertikális ritmus I–II.
Jóga Eszter: A föld nyomai
vízfesték, föld, papír, 230 × 450 cm
Diplomamunkám a föld nyomait tematizálja, mely nyomokat a természetben, a közvetlen környezet anyagait használva rögzítem. Saját kezűleg földpigmentekből készített akvarellfesték-réteget viszek fel a papírra, melyet a folyó vize és a part- szakasz különböző földjei oldanak fel, organikus nyomokat hagyva a papír felületén. Az elkészült munkák mind különböző nyomokat jelenítenek meg, hiszen
folyamatosan változó földminőségekkel dolgozom, a víz sohasem mossa kétszer ugyanúgy a partot. A művek létrehozásában jelentősen kevés a szerepem, célom a föld számára egy olyan médiumot szolgáltatni, amin képes megjeleníteni önmagát
Kármán Virág Lili: Uroborikus
akril, vászon, 145 × 145 cm
A vonzás és taszítás kétpólusú ellentéte kapcsolatteremtésünk lényegisége. Apály-dagály, azaz érzelmek hullámzása, ami mozgásban
tartja az élet-halál örökös cirkulálását. A mozgás és fejlődés alapköve, ami egy személyen belül is megjelenik. Akár a tudat és a tudattalan közötti feszültség, ami a képalkotásnak is elengedhetetlen feltétele.
Kármán Virág Lili: Uroborikus
Kollár Noémi: Mentális kannibalizmus
olaj, akril, vászon, 200 × 150 cm
Munkám egy három nagy részből álló mű, melyen több különböző nagyságú kép feszül egymáshoz. Célja az alkotás nehézségeinek fel-
tárása és leképzése, a hús fontossága és a lélekkel való együttes organikus működés. Helyet kap az önszabotázs, a kiégéssel való küzdés és
önmagunk felemésztése is.
Kondorossy Melissza Andrea: It Is My World You Are Just Living In It
Diplomamunkám egy szöveg nélküli művészkönyv. Egy silent book. A könyv intim párbeszéd, mentális utazás, lehetőség alternatív világok felfedezésére, mely az eszképizmus kutatása során érdeklődésem központjának bizonyult. A képzelőerő, a fantázia és a vágy arra,
hogy valami kiragadjon az adott térből és időből, az ember emberségének része és birtoka. A könyv egyrészt bemutat egy fiktív világot, melyre nincs racionális magyarázat, egy gondolathalmazt, melyet nyelvi eszközökkel nem tudok átadni. Amit szavakkal el tudok mondani, azt nem festem meg, amit azonban megfestek, azt nem tudom szavakkal elmondani.
A könyv címe: It Is My World You Are Just Living In It (ez az én világom, te csupán benne élsz). A könyv címének indoka az a szimpla tény, hogy kizárólagosan a saját világomban létezhetek, és saját nézőpontomból tudok tekinteni mindenre. Emellett azonban az alkotás egy nyitott mű, teret ad az átfedéseknek és a találkozásnak, egy portál, egy menedék mind az alkotónak, mind a befogadónak.
Kondorossy Melissza Andrea: It Is My World You Are Just Living In It
Kozma Kata Szilvia: cím nélkül
vegyes technika (olaj, lakk, pasztell, ceruza), pauszpapír, vászon, 3 db 60 × 80 cm, 7 db 10 × 15 cm
Diplomamunkámban a centrum felé megyek, ott befogadnak, elkanyarodtatnak, lassan kitessékelnek. Egyensúlyvesztés, találkozás és visszavonulás. Be, bent és kifelé. El nem mesélt történetek és jelenlét szubjektív átjárása. Nyitás, várakozás, ébredés, portálok zsongó változata, imaginárius tér az egész, a képzelet szülötte. Szereplői, átjárói, templomai, súlyozói és forrásai képzeletbeliek. Nincs kész
üzenet, csak nyitott kérdések. Enigmatikus jelenetek az irreális tájakban, az őrzők a kapuk felett – dialógusra késztetnek. Szferikus fel-
tárások, töredékegységek egyéni és közös szertartása, tünékenységünk részleges, réteges áthatása. Absztrahált gondolatok, amik csatornákat nyitnak, szintek és öntudati utazások, alkímiai vagy „alkémiai” adaptálások. Meglátások és félreértések, elmúlásunk és megújhodásunk exponálásában vagyunk, külső és belső fikció peremén
Kozma Lilla: With my last breath
akril, vászon, fonal, 540 × 10 cm
"Nem látlak, Lilla.” Diplomamunkám elsődleges célja bemutatni egy belső gyermeki történetet, az illető pokoljárását az egyházi intézményen keresztül egészen napjainkig, megmutatva a megbékéléshez vezető utat. A személyes narratívát az utolsó ítélet hagyományos művészettörténeti ábrázolásának dekonstrukcióján keresztül dolgozom fel, eljutva egy egyéni végítélethez. Munkám a büntetés és a bűnhődés jelenségének átfogó elemzése, egyszerre teológiai, társadalmi, és az egyén kérdését fejtegeti: ki ítélhet és ki ítéltethet?
A diplomamunka három nagyméretű, két 180 × 420 centiméteres és egy középső, 210 × 420 centiméteres akrilfestményből áll, melyeket hímzéssel egészítettem ki. A három festmény és a hozzá kapcsolódó szakdolgozat a paradicsomi állapot, a végső ítélet és a pokol ürességének értelmezését dolgozza fel.
Kozma Lilla: With my last breath
Kudela Gréta: Anyai nyelvek
vegyes technika, kép és tárgyinstalláció, áltozó méret (10 db 70 × 50 cm-es és egy tárgyinstal- láció)
Szakdolgozatomban az őrület és a melankólia eszmetörténeti hagyatékának megjelenési lehetőségeit vizsgálom a feminista művészetben.
A diplomamunkában pedig a női agressziót mint konstruktív erőt ábrázolom, és ennek függvényében azt állítom, hogy a teremtés nemcsak biológiai, hanem gondolati is lehet.
Kudela Gréta: Anyai nyelvek
Kun Balázs: Omphalosz
olaj, vászon, 390 × 420 cm
Szakdolgozatom két fő pólusból tevődik össze. Első része az anyaarchetípus és az axis mundi fogalmakon alapszik, a második fontos
téma a fúzió mint a biológiában megtalálható egyes rendszertani országok (állat, növény és gomba) vizuális egybeolvadása, s ennek megjelenése a képzőművészetben. Diplomamunkám, az Omphalosz a három fogalom összegzéseként értelmezhető: az önmagamban mélyen rejlő világközéppont, melyet keresek, valójában lehet a kollektív tudattalanban megtalálható legősibb anyakép is. Kompozit lényeimben változó arányban felfedezhetők növényi, állati és gombafragmentumok. A természetben megjelenő organikus elemek vizuális megjelenését ültetem és komponálom bele festményeimbe. Ebben a világban fogalmazom meg az általam szavakba öntött perszonális világközéppontot.
Kun Balázs: Omphalosz
Laczkó Dániel: Bolyongás
tus, rizspapír, 100 × 1000 cm
Szakdolgozatom célja kijelölni a képzőművészek és alkotásaik megfigyelésének és értelmezésének egy olyan szempontrendszerét, amely
nem a kész művek, hanem az alkotói folyamat figyelésére és értelmezésére épül. Ehhez művészettörténeti referenciákat hozok, kitérve az
impresszionistákra. Értelmezem Konrad Fiedler művészitudat-fogalmát, és összevetem Byung-Chul Han vita contemplativa értékrendjének
fogalomkörével. Ezen elméleteken keresztül vizsgálom egy kortárs művész, William Kentridge alkotói hozzáállását, és az összegyűjtött megfigyelésekből tapasztalatokat vonok le a szemlélődés szerepéről és működéséről a képzőművészeti alkotás folyamatában.
Laczkó Dániel: Bolyongás
Marosfalvi Marcell: Tíz kísérlet egy lehetetlen kézfogásra
fotóemulzióval alapozott papír, vászonra kasírozva, 10 db 30 × 40 × 4 cm
Rengeteg időt töltünk a digitális világban, mégsem érezzük benne otthon magunkat. Miben áll ez a digitális otthontalanság, és mi okozhatja?
A vendégszeretet eszméje segíthet megérteni ezt a jelenséget, és a tanulságok új nézőpontokat kínálhatnak olyan művészettörténeti mozgalmak vizsgálatában, amelyeknek az adott korba és társadalomba ágyazott művészeti és politikai helyzete szintén felveti az otthontalanság kérdését.
Marosfalvi Marcell: Tíz kísérlet egy lehetetlen kézfogásra
Matisz Johanna
olaj, vászon, 150 × 135 cm
Diplomamunkám témája a látvány utáni festészet és a fotóról való festészet összehasonlítása. Hármas portrét ábrázolok úgy, hogy egyszer
látvány után, az élő modellekről festem meg a beállítást, majd a beállításról készített fotót használva, kizárólag rá hagyatkozva megfestem ugyanazt. A munkát kísérletnek tekintem.
Matisz Johanna: Hármas portré
Nyári Borbála: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!
olaj, vászon, 170 × 240 cm
Adiplomamunkám témája a legkézenfekvőbb női ösztön és feladatkör, az anyaság köré épül. Úgy gondolom, hogy a nőiség megélése és kiteljesedése az anyaság megtapasztalása. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy posztmodern korunkban nem túl divatos, sőt egyenesen elavult kiindulópontnak tűnhet ez a gondolat, főleg egy nőtől, ám a megélések különbözőségének szabadsága feljogosít erre a nézőpontra.
Nyári Borbála: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!
Orbán Tekla: A Föld mélyén csillagra találtam
égetett agyag, máz, pigment, engób, granulátum, filctoll, monotípia papíron, változó méretek
Mint a maga önvarázslatában élő varázsló, egy olyasfajta kapcsolódás tapasztalására törekszem, amely kimozdít a hétköznapok egysíkú tudatosságából, és egy érzékenyebb észlelésnek ad teret. Ehhez olyan fogódzók keresését kísérlem meg, amelyek az önvarázslat vizeiben tágasságot teremtve segítenek annak leleplezésében. Az installációkban a tér által nyújtott szabadság érzeteivel a madárperspektívát alkalmazom: különböző médiumok által párhuzamba hozom az önvarázslat szálait – szabad teret hagyva nekik, hogy egymással, a nézővel és velem együtt létüket tapasztalhassák újra és újra. Lényem belső mozdulatai így kívül, a térben megjelenve madárperspektíva-etetővé alakulnak. Ebben szabadon mozogva idomulhatunk az ott lévő munkákhoz – ugyanúgy, ahogyan a tárgyak is idomulnak egymáshoz és hozzánk.
Petőcz Réka Tímea: Blue generation
olaj, faros, műegyüttes, változó méretek
Diplomamunkámban a gyermekkori emlékek és az identitás formálódásának kérdéseivel foglalkozom. Saját régi fotóimból kiindulva készítek kisebb méretű olajfestményeket, amelyekkel azt a nosztalgikus világot szeretném megragadni, amit gyerekként a 2000-es években éltem át. Munkám nemcsak az emlékezésről szól, hanem arról is, hogyan alakítják a múlt pillanatai az énünket. Célom egy olyan atmoszféra megteremtése, amelyben a néző elmerülhet saját emlékeiben, és felteheti magának a kérdést: hogyan maradunk ugyanazok az emberek, miközben az idő és a körülöttünk lévő világ folyamatosan változik?
Petőcz Réka Tímea: Blue generation
Polner Eszter Dorottya: Sírbatétel
olaj, vászon, 200 × 310 cm
Diplomamunkám a halál művészettörténeti toposzain keresztül vizsgálja a gyászt, a siratást, a kép és test, az áldozat kapcsolatát, valamint a halandóság örök emberi tapasztalatát a testábrázoláson keresztül.
Polner Eszter Dorottya: Sírbatétel
Raffay Kamilla: Az élet fája
olaj, vászon, fa, csukva 174 × 120 cm, nyitva 174 × 240 cm
Adolgozat célja a keresztény szakrális művészet teológiai, művészettörténeti és kortárs szerepének feltárása, különös tekintettel a szárnyas oltárokra. Emellett bemutatom, hogyan kapcsolódik a történeti hagyományhoz a diplomamunka tervezése és megvalósítása, valamint milyen személyes és művészeti reflexiók tükröződnek benne.
Raffay Kamilla: Az élet fája
Sebők Sarolta Ágnes: Óriás
vegyes technika, változó méret
Az óriás az az univerzális bestia, amely teret, időt, vallást és kultúrát áthidalva jelenik meg a kreatúrák sorában. Egyszerre ős és leszármazott, teremt, és belőle teremtetik.
Sebők Sarolta Ágnes: Óriás
Sipos Anna: Termékenység, násztánc
vegyes technika, 125 × 125 cm
Szakdolgozatomban a hozomány értékét és jelentésének a napjainkba áthozható értékeit vizsgáltam, emellett azt, hogy ezt milyen módon lehet véghez vinni. Az idáig vezető fejezetekben a társadalomra vonatkozó és a női-férfi kapcsolatra kitekintő fontos kérdéseket
tettem fel, melyeket meg is válaszoltam. Írtam továbbá a kulturális örökség és a kulturális identitás kérdéséről, ebből kiindulva a társadalom jelen problémáiról és az otthon, emellett a hontalanság érzéséről. Mindezt a család intézményével kapcsoltam össze, és a generációktól kapott, majd kellő szűrőn át vizsgált értékek továbbvitelével ennek fontosságáról elmélkedtem. A tulipános ládára mint generációkon átívelő tárgyra hivatkoztam kortárs módon. A kortársnak mint fogalomnak igyekeztem megfelelni azzal, hogy a láda eredeti formáját elhagytam, és többletjelentéssel ruháztam fel, mégis megtartottam az elődökkel való kapcsolatot, ugyanis a szakdolgozatomban említett ősi formakincsből merítkeztem.
Sléder Fanni: A felhő metaforája
akril, vászon, 149,5 × 199,5 cm
A digitális adatfelhő működéséhez hasonlóan olyan tereket hoztam létre, amelyekben a személyes adatok, a helyszínek és a tapasztala-
tok újrarendeződnek. A diplomamunkám az emlékezés vizuális tereinek vizsgálatára irányult az ars memoriae hagyomány kortárs képi nyelvre
való megfogalmazásán keresztül. A memóriaterek tudatos strukturálásának elve alapján olyan labirintusszerű kompozíciót hoztam létre, ahol
a tér visszahat a benne elhelyezett jelentések értelmezésére. A festmény egyszerre működik emlékezeti és képzeletbeli terek lenyomataként,
lehetőséget adva a nézőnek, hogy különböző jelentéseket és kapcsolatokat építsen egymásra.
Székely Nadin: A Portálvető
viaszos batik, pamut, növényi festés, 205 × 250 cm
Aportálvető egy rajzteremtmény, amely a személyes élményeimről és kapcsolatomról árulkodik, amit a természetben tapasztalok. A lény megnyit egy újabb portált egy batik képében, aminek mágikus erejét a veteményesemben termesztett festő növények tesznek lehetővé. A portálba belépve olyan hely tárulkozik ki, amelyben a Földön lévő élővilág harmóniában és békében él együtt.
Székely Nadin: A Portálvető
Takács Rozina Sára: Stridulációk
akril, olaj, vászon, 2 db 200 × 150 cm, 23,5 × 21,5 cm, 18,5 × 14 cm, 14,5 × 14 cm, 17,5 × 21,5 cm
Alberti ablakmetaforája kapcsán olyan nonfiguratív képek festése volt a célom, melyek mint ablakok és keretek tükrözik a külső és belső világomat egyaránt.
Takács Rozina Sára: Stridulációk
Talpai Szandra Krisztina: Meghasadt
olaj, farostlemez, 280 × 207 cm (2 db 140 × 207 cm)
Az androgünmítosz a hiányról szól, méghozzá olyan hiányról, amelyet nem tudunk kontextusba helyezni, hisz sosem volt részünk abban a teljességben, amit hiányolunk. Ez a hiány egy ősi konfliktus, ami minden korszakban más formában jelenik meg. Ahogy a szobor-
torzó is vágyik vissza teljes énjéhez, úgy vágyik az egyszeresen félbevágott ember az androgün testbe, és úgy vágyik a kétszeresen félbevágott torzólény az emberi létbe.
Zimányi Fanni: Tó; 1989
szén, papír; akvarell, szén, papír, 148 × 101 cm; 105 × 75 cm
Munkáimban az emberi tapasztalás természetét, kölcsönhatásait, folytonosságát vizsgálom, amelyben a tapasztalatok időbeli egymásra hatása kialakítja szubjektív időperspektívánkat, és meghatározzák identitásunkat, emlékezetünket. A fotó reprezentatív jellegének és ismétlésekben új jelentéseket létrehozó médiumának ambivalenciáját használom az alkotói közvetlen tapasztalatok és benyomások tartamainak közvetítésére. A belső fókusszal letapogatott látvány elemei élesebben, az emlékezetben idővel csak átfedésekben meglényegülő tudati anyag pedig dezintegráltan vetül ki. Szembeállításukkal egy időbeli szintézist kívánok létrehozni, amelyben a múlt tapasztalatainak visszatérése és a jelen és jövő közötti kapcsolat is kivetül, ezzel folyamatos reflexiót generálva az identitásról, emlékezetről.
