2026. április 30-án elhunyt Kis-Tóth Ferenc (1949. június 14.), Munkácsy Mihály- és Kortárs-díjas festőművész. 1980-ban diplomázott a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Sváby Lajos növendékeként. 1982-85 között Derkovits-ösztöndíjas volt.
1980 és 1984 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt, valamint a szentendrei Pentaton Csoport alapító tagja.
1986 és 1992 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola Festő Tanszékének tanársegédjeként dolgozott, majd 1993-tól 2012-ig az Egyetem művésztanára volt. 2012-től 2017-es nyugdíjazásáig a Festő Tanszék Murális Műhelyének óraadó tanáraként tevékenykedett.

Novotny Tihamér művészeti író, szerkesztő így emlékezik meg róla Facebook-posztjában:

“Öntudatának légy hű magadhoz szálazású gyökereit éppúgy eredeztette a kulturális kereszténység nemzeti Képes krónikájából, Pléhkrisztusaiból, mint Vörösmarty Mihály vagy József Attila verseiből, mely utóbbiak közül sokat kívülről tudott. Vizuális előretekintése a markáns, leegyszerűsítő formanyelv, a merész tárgyias anyaghasználat és a költői képzettársítás emblematikus szentháromságában gyökerezik. Plextollal kevert színes homokmasszákból, fém-applikációkból, talált tárgyakból, anyagokból festett–épített–szerkesztett képelemeit gyakran rendezte-szervezte bejárható labirintusokká. Életének utolsó színterén – Garán – második feleségével, Megyer Márta képzőművésszel saját munkáikból létrehoztak egy unikális múzeumot, gyűjteményes házat lakóterükből, s annak minden melléképületéből. Kis-Tóth Ferenc egyszerre primordiális és ultramodern életműve, alkotói lábnyoma csak úgy tűnik el a történelemből, mint a Garára vezető kerékpárút martjába vésett-faragott nomád frízének bennünk élő utóképe: az eredetit hóval lepi be a tél, eltörli az eső és a szél, de annak mindig felettünk lebegő szellemi felhője időtlen időkig sugározza, ontja jeleit, üzeneteit.”