Kicsiny Balázs – TETEMRE HÍVÁS
Kicsiny Balázs – TETEMRE HÍVÁS
Időpont: 2023. 04. 20. 19:00
Helyszín: Fészek Művészklub (1073 Bp., Kertész u. 36.)
Megtekinthető: 2023. 04. 20– 06. 03.
Szeretettel hívjuk 2023. április 20-án, csütörtökön 19 órától Kicsiny Balázs Tetemre hívás című kiállításainak megnyitójára.
Megnyitja: Zemlényi-Kovács Barnabás kritikus, művészeti író
Helyszín: Fészek Művészklub, 1073, Budapest, Kertész utca 36.
Fészek Galéria
A kiállítás megtekinthető:
2023. április 20-től június 3-ig, hétfőtől szombatig, 12 és 19 óra között.
KICSINY BALÁZS – TETEMRE HÍVÁS
Kicsiny Balázs kiállítása tetemre hív a művészklubban, amelyhez azonban nem egy, hanem egész kriptányi rendhagyó sírt nyit fel: Henry Carey báró »pepita-kételyt« elindító kockás szarkofágját, a szuprematista, Fekete négyzettel ellátott Malevicsét, a Kádár-rendszerrel együtt temetett Nagy Imréjét és a Nagy Imrét ötvenhattal temető Kádár Jánosét (koponya nélkül), vagy épp (Yorick koponyájával) Hamlet bosszúszomjas kísértetként visszatérő apjáét. Derrida hantológia-programja a Hamletből indult ki éppen harminc évvel ezelőtt, hogy tetemre hívja Fukuyamát és szembesítse a történelem végét vizionáló neoliberalizmust a megnyíló jövők és a le nem zárt múltak kísérteteivel. Kicsiny a Fészek emberöltőket megért bútorait használja traumamédiumként, hogy egy spektropolitikai szeánsz keretében a művészklub mélyrétegeiből előhívja és vallomásra bírja a hely szellemeit. Azok azonban egymásra vallanak és egymást védik, egymáshoz beszélnek és egymást takarják el ebben a kísérteties konstrukcióban, amíg meg nem értjük, hogy valójában a tetem hív minket, nem a múltról van szó, hanem a jövőről és nekünk kell vallani, hiszen, ahogy Derrida írta, »voltaképpen egy néző mint olyan az utolsó, akinek egy kísértet megjelenhet, beszélhet vagy figyelmet szentelhet«.
Zemlényi-Kovács Barnabás
BALÁZS KICSINY – CORPS CALL IN THE ARTIST CLUB
Balázs Kicsiny invites us to cruentation in the Artists' Club, opening up not just one, but a crypt-worth of tombs: Baron Henry Carey's checkered sarcophagus, source of infection for the contagious »checkered doubt«, Malevich's suprematist grave with the Black Square, the tomb of Imre Nagy, buried with the Kádár regime as well as that of János Kádár's 56 (without skull), who buried Imre Nagy with the revolution. Or even (with Yorick's skull) Hamlet's father, returning as a vengeful ghost. Derrida started his hauntological program with Hamlet exactly thirty years ago to summon Fukuyama to cruentation and confront neoliberalism, which envisaged the end of history, with the spectres of open-ended futures and unfinished pasts. Kicsiny uses the age-old furniture of the Fészek as a trauma medium to evoke its ghosts from the deepest strata of the artists' club and make them confess in a spectropolitical séance. But they interrogate and protect each other, talk to and conceal each other in this uncanny construction, until we understand that it is the corpse that is calling us in this cruentation, that what is at stake is not the past but the future, and we are the ones who have to confess, since, as Derrida stated, »the last one to whom a specter can appear, address itself, or pay attention is a spectator as such«.”
Barnabás Zemlényi-Kovács