IDENTITÁS
CRISTIAN OPRIŞ kolozsvári grafikus tárlata
a Magyar Képzőművészeti Egyetemen
2017. 12. 08. – 2017. 12. 31.

Megnyitó: 2017. december 7. (csütörtök), 16 óra
Köszöntőt mond: Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész, tanszékvezető egyetemi docens
A kiállítást megnyitja: Virág Ágnes művészettörténész

A Székelyföldi Grafikai Biennále díjazottjának, Cristian-Aurel Oprişnak először nyílik egyéni kiállítása Magyarországon. Az alkotó 1996 óta folyamatosan jelen van a magyar grafikai szcénában, rendszeresen megmutatkozik a Miskolci Grafikai Biennálékon (mára Triennálé), amely abból is adódik, hogy a Román Képzőművészek Szövetségének Kolozsvári Tagozata évente a Miskolci Alkotóházban dolgozik, köztük Opriş is. A grafikus a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia Grafika Tanszékén végezte tanulmányait 1993 és 1999 között. Jelenleg a Kolozsvári Művészeti Egyetem doktorandusza. Díjai közül érdemes kiemelni a prágai Nem hagyományos és avantgárd grafika művészeti kritikusainak díját.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen nyíló tárlat címe Identitás. George State, Opriş egyik kritikusa az Identitás-válogatást a grafikus korábbi munkájával, a Közép-Európai légkörrel hozta összefüggésbe. Úgy véli ez él tovább a Tájképekben és az Ön-tájképekben. Néhány konkrét motívum is felbukkan újra meg újra, ilyen például az ujjlenyomat a 2001-es Herbier-Faire-en, vagy a 2005-ös Személyigazolványon. Az ujjlenyomat mellett, mint az ember felismerhetőségének, egyediségének záloga, az 1990-es évek vége óta rendszerint visszatér az önarckép is. State három fő irányvonalat jelöl meg Opriş munkásságában. Ezek a mikroszkopikus nyomatok, az önarcképek és a tájképek. A mikro- és makroportrék pedig genetikai módon kapcsolódnak a tájképekhez, a 2008-ban készült öt litográfiából álló sorozat címében is utal erre: Ön-tájképek.
Suzanne Hauser tanulmányában (Skins in Architecture, 2013) rámutatott arra, hogy a bőr több tudományterületen – a biológiában, genetikában, irodalomban, építészetben és képzőművészetben – előtérbe került az 1990-es években. Ez volt az első szerv, amelyet az ember képes volt előállítani. A bőrhöz, tenyérhez kapcsolódó metafora Opriş 1998-as Személyigazolványában is megjelenik, míg végül antropomorf Ön-tájképekbe sűrűsödik. Ennek pedig a 17. századra visszanyúló művészettörténeti hagyománya van főként a holland tájba rejtett arcok formájában, melyek közül az egyik legismertebb Anthanasius Kircher Ars magna lucis et umbrae című 1645-46-os munkája. Opriş mind a saját korához, mind a művészettörténeti tradícióhoz egyedi módon kapcsolódik azzal, hogy megalkotja személyes ujjlenyomat-táj hibridjét, amelynek értelmezéséből természetesen sem a személyes, sem a kollektív román történelmi tapasztalások nem vonhatók ki.

Szervező: Dobó Bianka

Helyszín: MKE Aula, 1062 Budapest, Andrássy út 69.
Nyitva tartás: hétfő ‒ vasárnap 10.00‒18.00 óra

Támogató: NKA